Sebestyén Szabolcs – junior :

“ Az idei szezon nemcsak legfontosabb versenye, hanem a legnagyobb meglepetés versenye volt…..!
Egy héttel a megmérettetés előtt már Csíkban edzettünk, együtt az egész csapat….Néhányan külön laktunk, mi főztünk, fincsi kaják készültek, csak a mosogatás volt unalmas… L
A napjaink edzéssel-evéssel-pihenéssel teltek, készültünk testileg-lelkileg a bajnokságra!
Első nap egy 25 km-es időfutam várt ránk, ahol a 40,2 km/h-s átlag nem bizonyult elégnek az első 10-be jutásra, végül is 11. lettem…. L grrrrrrrr……..
A második nap…..hab a tortán…. A 105 km-es szakaszon végig esett az esső, csapatunkból sikeresen megszökött 2 ember, így ezekután nekünk csak kellett a kereket tenni a többi csapat kerékpárja után, végül az egyik csapattársunknak sikerült megszereznie a 2. helyet, mi meg érkeztünk a bollyal….!
Itt a cél a dobogó volt, másképp alakult…ilyen a sport. Ahhoz, hogy a legjobb légy mindennek jól kell elsülnie, a szerencse is veled kell legyen…. De ez nem tör le, méginkább arra sarkal, hogy keményebben edzek, s majd én nyerjek!!!  “

Lukács Arnold – junior :

“ Az idei országos bajnokságon nagyon jól éreztem magam, dacára annak, hogy az időjárás nagyon rossz volt. A 25 km-es időfutam nem hozott különösebb meglepetéseket, a 15. helyen zártam és készültem a másnapi országúti megmérettetésre.
A 106 km-es mezőnyverseny 16-ik km-ben kialakult egy szökés amiben kis szerencsével én is benne voltam. A szökés sikeresnek bizonyult és  elkezdődött a nagyon kemény munka. Marosfőről indult a verseny, felmásztunk a Libán tetőre, leereszkedtünk a zetelaki gátig, ahol megfordítottak és jöttünk vissza Marosfőre. Egész verseny alatt zuhogott az eső, alig volt több 10 celsiusnál. A nagy tempó és a hideg sokat kivett belőlem, így a visszaúton “kiütött” a fáradtság. Nem tudtam a zarnesti Presmereanuval menni, csapattársam Bíró Isti is leszakadt, így ketten maradtunk egy olimpic-os versenyzővel, előttünk Presmereanu, mögöttünk a mezőny.
Ahogy közeledtünk a célhoz egyértelművé vált, hogy a második helyért tudunk csak küzdeni, előnyünk nagy volt a mezőnnyel szemben így készülhettünk a végső sprintre. Nagyon jól esett a csapat bíztatása, erőre kaptam és sikerült megelőzni ellenfelem az utolsó métereken. A tavalyi országoshoz viszonyítva sokkal jobban éreztem magam, a felkészüléshez is másképp álltam hozzá és meglett az eredménye. Nem gondoltam volna, hogy első éves juniorként dobogóra állhatok, de ez még inkább arra ösztönöz, hogy többet dolgozzak és a dobogó legfelső fokára állhassak a jövőben. “