Sebestyén Szabolcs – junior :

“ Az idei szezon nemcsak legfontosabb versenye, hanem a legnagyobb meglepetés versenye volt…..!
Egy héttel a megmérettetés előtt már Csíkban edzettünk, együtt az egész csapat….Néhányan külön laktunk, mi főztünk, fincsi kaják készültek, csak a mosogatás volt unalmas… L
A napjaink edzéssel-evéssel-pihenéssel teltek, készültünk testileg-lelkileg a bajnokságra!
Első nap egy 25 km-es időfutam várt ránk, ahol a 40,2 km/h-s átlag nem bizonyult elégnek az első 10-be jutásra, végül is 11. lettem…. L grrrrrrrr……..
A második nap…..hab a tortán…. A 105 km-es szakaszon végig esett az esső, csapatunkból sikeresen megszökött 2 ember, így ezekután nekünk csak kellett a kereket tenni a többi csapat kerékpárja után, végül az egyik csapattársunknak sikerült megszereznie a 2. helyet, mi meg érkeztünk a bollyal….!
Itt a cél a dobogó volt, másképp alakult…ilyen a sport. Ahhoz, hogy a legjobb légy mindennek jól kell elsülnie, a szerencse is veled kell legyen…. De ez nem tör le, méginkább arra sarkal, hogy keményebben edzek, s majd én nyerjek!!!  “

Lukács Arnold – junior :

“ Az idei országos bajnokságon nagyon jól éreztem magam, dacára annak, hogy az időjárás nagyon rossz volt. A 25 km-es időfutam nem hozott különösebb meglepetéseket, a 15. helyen zártam és készültem a másnapi országúti megmérettetésre.
A 106 km-es mezőnyverseny 16-ik km-ben kialakult egy szökés amiben kis szerencsével én is benne voltam. A szökés sikeresnek bizonyult és  elkezdődött a nagyon kemény munka. Marosfőről indult a verseny, felmásztunk a Libán tetőre, leereszkedtünk a zetelaki gátig, ahol megfordítottak és jöttünk vissza Marosfőre. Egész verseny alatt zuhogott az eső, alig volt több 10 celsiusnál. A nagy tempó és a hideg sokat kivett belőlem, így a visszaúton “kiütött” a fáradtság. Nem tudtam a zarnesti Presmereanuval menni, csapattársam Bíró Isti is leszakadt, így ketten maradtunk egy olimpic-os versenyzővel, előttünk Presmereanu, mögöttünk a mezőny.
Ahogy közeledtünk a célhoz egyértelművé vált, hogy a második helyért tudunk csak küzdeni, előnyünk nagy volt a mezőnnyel szemben így készülhettünk a végső sprintre. Nagyon jól esett a csapat bíztatása, erőre kaptam és sikerült megelőzni ellenfelem az utolsó métereken. A tavalyi országoshoz viszonyítva sokkal jobban éreztem magam, a felkészüléshez is másképp álltam hozzá és meglett az eredménye. Nem gondoltam volna, hogy első éves juniorként dobogóra állhatok, de ez még inkább arra ösztönöz, hogy többet dolgozzak és a dobogó legfelső fokára állhassak a jövőben. “

Andrea Pinos – Elite (sprinter) :
The winner of the 6th stage

“il giro della romania era un appuntamento che puntavamo da inizio stagione, tutto il team si è preparato al meglio per cercare di raigiungere il massimo risultato!!quest’anno le tappe sono state molto combattute,gia dalla prima tappa che si sperava fosse da velocisti( per quanto mi riguarda) alla fine si è caratterizzata con una fuga di 9corridori tra i quali  Bruno Rizzi nostro uomo di punta è   Bálint Szeghalmi..per me le prime tappe non sono state molto facili nell’ arrivo allo sprint vinto da Giampaolo Biolo,sono stato (da una curva negli ultimi 150metri quindi solo quarto!moralmente ero un pò abbattuto, dopo di che arrivarono le tappe in salita dove Bruno si guadagno la maglia verde di scalatore e il secondo posto nella classifica generale..la sesta tappa per me era l’ideale 180km senza salite impegnative..un gran caldo e il vento che fa faticare un pò tutti tranne chi ha esperienza,la volata che ho vinto è stata difficile fino agli ultimi 800 merti dei corridori hanno tentato un azione da finisher, ma sventate dall’alta velocità del gruppo,dopo essere partito per lo sprint gli ultimi 200 metri sono stati i piu semplici nessuno davanti a me solo il vento.
il team ha lavorato bene c’è molto da migliorare per raggiungere un livello da veri proffesionisti ma con buona volontà e con la direzione di Pierangelo Vignati General Manager,sono sicuro che godremo di un futuro roseo e pieno di sorprese positive.”

“The Tour of Romania was a competition we were aiming from the beginning, the whole team was prepared at its best and we all wanted to obtain the best results. This year the stages were very competitive, starting from the first day. Honestly I hoped to make a good result in the first stage, but there was a 9 bikers escape with my team colleagues Bruno Rizzi and Bálint Szeghalmi and so I couldn’t make anything.
For me, the first stages weren’t too easy, in the sprint won by Giampaolo Biolo, I came out fourth. I was feeling a bit down, but after that in the climbing stages Bruno won the green shirt and came out second in the general classification. The sixth stage was my favorite with 180km without many demanding hills. The heat and the wind had exhausted everyone, except those with experience. I have won, and it wasn’t difficult until the last 800m.
The team has done a good job, but there is still a lot to do to reach the level of true professionals. Though I am sure that through our effort and the leadership of General Manager Pierangelo Vignati, a brilliant future is ahead us, full of positive surprises. ”

Bruno Rizzi – Elite (climber) :
2nd position in overall classification

“Direi che nel complesso la competizione è stata ben organizzata anche se è manca ta una tappa con arrivo in salita.
La squadra ha lavorato bene ma dal punto di vista tattico ci sarebbe da migliora re, in particolare bisognerebbe essere più uniti durante le fasi di gara più imp ortanti.
Per quanto riguarda la gara direi che è stata molto combattuta durante le prime tappe mentre nelle ultime è stata maggiormente controllata dalla squadra di Koev  con il nostro contributo che è servito per conservare il secondo posto in class ifica e portare Pinos a disputare le volate nelle migliori condizioni.
Ogni tappa è stata comunque difficile perché, dato l’ esiguo numero di corridori , bisognava sempre stare molto attenti a non lasciare troppo spazio alle fughe.”

“All in all, the competition was very well organized, despite the fact that it didn’t have a stage with an uphill finish. The team has done a great job, but regarding tactics we still have what to improve, here I refer especially to the fact that the team should remain more united during the important stages.
The first stages of the race have been very competitive, while the last couple of stages were controlled by Koev’s team and us, so we managed to finish the race on the second place and assure Pinos the best conditions for the sprints.
All the stages could be considered difficult, given the huge number of “runners”, you had to always pay attention not to leave too much space for the escapers.”

Sebestyén Szabolcs – junior :

“Szálláshelyünk a Fekete-tengertől 1 utcányira volt, versenyek után ott pihentünk-élveztük a meleget…. Emlékezetes marad a pincér gyorsasága, bármit kértünk rögtön ment és hozta is már…
Együtt versenyeztünk a felnőtt mezőnnyel, nagyon sok tapasztalatot szereztünk, amit remélem kamatoztatni is tudunk a későbbiekben.
A versenyt összesítésben a 9. helyen zártam, csapattársunk a moldáv Serghei Tvetcov megnyerte a felnőttek versenyét.  “

Prezentarea echipei Tusnad Cycling Team 2010 a avut loc pe 19 aprilie  la sediul Autoritatii Nationale pentru Sport si Tineret (ANT) in prezenta Doinei Melinte si a reprezentantilor Federatiei Romane de Ciclism si Triatlon, darprecum si a  si a directorului general de la Tusnad, Balazs-Becsi Zsolt.
Echipa de seniori are în componenta noua rutieri, printre care se numara Eduard Carol Novak (33 ani), vicecampion paralimpic la Jocurile Paralimpice de la Beijing, cehul Jiri Jezek (35 ani), medaliat cu aur la Beijing si la mondialele rezervate sportivilor cu dizabilitati, Laszlo Madaras (23 ani), italianul Andrea Pinos (24 ani), cel mai proaspat component al gruparii, Serban Albert Filon (22 ani), ungurul Szeghalmi Balint (29 ani), moldoveanul Serghei Tvetcov (21 ani), Vegh Hunor (30 ani) si australianul Michael Gallagher (31 ani) multiplu campion la campionatele pentru ciclisti cu nevoi speciale.
In cadrul conferintei de presa au fost prezentate si echipa de juniori si cea paralimpica ale clubului harghitean. Echipa paralimpica este formata din Butu Csaba (41 ani), Olah Attila (21 ani), Andrei Petraru (21 ani) si Torok Imre (45 ani), iar cea de juniori are urmatoarea alcatuire: Istvan Biro (16 ani), Arpad Cilip (15 ani), Lazar Nandor (18 ani), Arnold Lukacs (16 ani), Mihaly Lorand (17 ani), Peto Arnold (16 ani) si Sarany Zsolt (13 ani).

Sebestyén Szabolcs – junior :

” Ha a kolozsvári versenyre gondolok, elsőként a szobánk képe ugrik be,  ugyanis érdekes körülmény volt, egy szoba tízünknek, csupán csak ágy volt benne,-na de a lényeg, hogy legalább együtt voltunk, sokat szórakoztunk, nevettünk egymás meséin…(…megyünk-e erdőbe? )
A versenynek 3 szakasza volt, 1. nap egy 80 km-es szakasz, amelyen 6. helyen sikerült célba érnem.
2. nap : 16 km-es időfutam, ahol az 5. helyet sikerült megragadni, csakúgy, mint 3. nap a 40 km-es kritérium versenyen.
Utolsó nap a 20 körből álló, Kolozsvár utcáin megrendezett kritériumon szakadt az eső, nagyon megáztunk-megfagytunk, az utolsó 2 körben már váltani sem tudtam, úgy megfázott a kezem.
A díjazás után rögtön ültünk autóba, ahol a melegítő hatására ,,megengedtünk“, majd a szállás helyen tusolás, kajálás, pakolás és irány haza… A versenyre elkísért csapatunk felnőtt tagja Szeghalmi Bálint is, sokat tanultunk tőle. Összességében eredményes versenyt zártunk, de nem bántuk hogy vége lett… ”

Sebestyén Szabolcs – junior :

“Csapatunk a 2010-es szezonra való felkészülést Olaszországban szervezte meg.
Nagyon örültünk a csapattársakkal, ugyanis így már februárban biciklire ülhettünk, na meg ráadásként repülővel utaztunk,-mely sokunk számára első alkalom volt.
A kezdetekben  voltak nehézségek, ugyanis a mi lakrészünkben az első két nap nem működött a fűtés, picit fáztunk, de a réteges pokróc, meg a tűzhelyünk szüntelen üzemeltetése enyhítette a dolgot.
Junior létünkre sikerült kiviselnünk magunk, már a 2. nap- ugyanis az azelőtti nap este, a csapatmeating-en  nem értettük meg pontosan(a nyelvi eltérésnek köszönhetően), hogy hánytól van az edzés, így történt, hogy már mindenki kész volt a csapatból, csak mi 4-en tévéztünk még nagy nyugodtan…… Végül a csapat többi tagja edzésre indult, mi meg kénytelenek voltunk otthon maradni!
Ahol tudtunk, ott segítettünk a szakácsnak, hogy majd épp ne legyen olyan nagy a büntetésünk…Eljött az este, ahol az edzőnk ( Pierangelo Vignati) kiosztott minket, elmagyarázta, hogy itt ez egy csapat és mindenki együtt kell működjön, nem lehet rendszertelenség,-amiben igaza is volt…. végül megúsztuk annyival, hogy a tévénket elvették 3 napra….!
Az edzéseket többnyire a Földközi-tenger partvonalainál tartottuk,nagyszerű érzés  volt ott biciklizni, az ottani autósok tiszteletben tartják a bicikliseket is, nem dudálnak, nem türelmetlenkednek….Gyönyörű tájakat láttunk, olykor egy gerincen átkelve egyik felől a tengert csodálhattuk, másik oldalon meg a hófödte hegycsúcsokat!
Egyik napon hosszú edzést tartottunk és eltekertünk a világ egyik leggazdagabb városába, Monaco-ba… Nem győztük a fejünket kapkodni a sok jó autó után, csodáltuk a hatalmas szállodákat, yachtokat…. Ez az a hely ahol 30 C-ban sem jelent különösebb gondot a korcsolyázás és ahol egy gombóc fagyi 7 Euróba kerül!  Külön élmény volt a Forma1-es versenypályán átbiciklizni, a tribünök egy-egy helyen még a helyükön voltak, na meg a rázókövekre is rámehettem
Edzések után enni kell ám…. Segítkeztünk a szakácsunknak az asztalt fel-le pakolni, kihordani a kaját, esténként grilleztünk is. Az olsz szakácsnak el kellett utaznia pár napra, így aztán kiosztották minden szobának a kaját, s magunk kellet elkészítsük az ebédet, vacsorát. Történtek bakik, mint pl. Lóri csirkéje, de étlen sosem feküdtünk le és sosem kezdtük virsli nélkül a napot
A 3 hét távollét végül mindenkin észrevehetően honvágyat gerjesztett, az utolsó napok nem akartak eltelni …
Utolsó nap már pakoltunk, szedtünk egy kis narancsot az otthoniaknak és indultunk ki a reptérre….
Összegségében jó volt, jóleső érzés volt megpillantani a koloszvári fényeket felülről, na meg hajnalban a zetelaki táblát…Köszönet a csapatnak, hogy megszervezte ezt az emlékezetes edzőtábort!”